It seems we can’t find what you’re looking for. Perhaps searching can help.
It seems we can’t find what you’re looking for. Perhaps searching can help.
Nyíregyháza város első ismert említése a 14. század első harmadára tehető, de területén már sokkal korábban éltek különböző kultúrák. Városunk területén a régészet iránti érdeklődés kezdetétől − 1860-tól, amikor Jósa András és társai megalapították a Szabolcsvármegyei Régészeti Egyletet − egyre több tárgyi bizonyíték került napvilágra, amelyek a korábbi élet nyomait bizonyítják. Ezek szerint Nyíregyháza már az újkőkortól (Kr.e. 5000-3200) kezdve lakott vidéknek számított. Az ismert forrásokban a város mai neve először Károly Róbert idején, egy 1326. április 20-án kelt oklevélben tűnt fel, amelyben a király a Gutkeled nemzetségbeli Báthori Bereck fiait más települések mellett, nyíregyházi birtokukban is megerősítette.
1347-ben, a Gutkeled nemzetség osztozkodásakor, Nyíregyháza a Báthori családnak jutott. Az évek során a Báthori család mellett a Szentmágócs nemzetség és a Balogsemjén nemzetség (a Kállay család ősei) családtagjai is birtokoltak a területéből. De részt kapott belőle 1404-ben Perényi Imre titkos tanácsos és a Kölcsey család is jogot formált a Báthoriakkal való családi kapcsolatukból származó részbirtokra. A mohácsi vész előtti évszázadokban túlnyomó része azonban a Báthori család tulajdonában volt, akiknek kőháza már a 14. századtól kezdve állt − minden bizonnyal a mai városháza helyén, amelyben a tiszttartóik foglaltak helyet. Az 1420-as évek elején pedig serfőző házat is építettek a mai Serház utcán és egy 1444-es forrásból azt is tudjuk, hogy itt tartották a ménesüket is. A 15. században a területen élt lakosság számát dr. Németh Péter, a kor kutatója körülbelül 400-ra becsülte.
A mohácsi csata után Nyíregyháza továbbra is a Báthori család kezén maradt. A város és lakossága minden bizonnyal biztonságban vészelhette át a polgárháborús időszakot a földesurak katonai befolyása révén. Egy 1556-ban készült dézsmajegyzék alapján a történészek Nyíregyháza lélekszámát körülbelül 500 főre teszik. A város időleges elnéptelenedése Gyula 1566-os elestével kezdődött, amikor a törökök egyre nagyobb területeket tudtak hódoltatni. Ezekben az évtizedekben Nyíregyháza teljesen elnéptelenedett és a szomszédos Kálló jelentősége megnőtt erős fa vára miatt. A tizenöt éves háború után lett újra fontos város, amikor Bocskai Istvántól kapott hajdúkiváltságait a későbbiekben Báthory Gábor és Bethlen Gábor is megerősítette.
A 17. század utolsó harmadában Nyíregyházának két résztulajdonosa volt. Az első rész leányágon öröklődve Báthori Katalin hozományaként került 1633-ban Lónyay Zsigmond tulajdonába, akinek lánya 1648-ban szintén hozományként vitte át a Csáky család birtokai közé, majd Csáky Borbála házassága révén 1696-ban került a Palocsay család birtokába. A másik birtokrész Báthory Gábor halála után, 1624-ben Bethlen Gábor tulajdona lett, majd 1647-től a Rákóczi családhoz került. Később II. Rákóczi Ferenc zálogosította el Bánffy Györgynek.